Hihetetlenül fontos hivatás az övék, hatalmas kihívás biztonsággal manőverezni és eljuttatni csöppnyi utasaikat egy kórházba, miközben a kicsi borzasztóan sérülékeny, vagy éppen ellátást kap út közben.

Az idei évben egy téli vezetéstechnikai tréninggel leptük meg őket, hogy felkészülten várják a szezont.

Fogadjátok szeretettel a velük készült interjút!

Nem minden hős visel köpenyt

Hanem koraszülött mentőket vezetnek.

A Peter Cerny Alapítvány a Beteg Koraszülöttek Gyógyításáért 1989 óta folyamatosan üzemelteti koraszülött mentő- és szállító rohamkocsi szolgálatát.

Az éjjel-nappal üzemelő szolgálat azért jött létre, mert hazánkban minden tizenkettedik baba kis súllyal, vagy koraszülöttként jön a világra és a leggondosabb szülészeti kezelés mellett sem mindig ott születnek meg, ahol a korszerű intenzív kezelést biztosítani tudnák, így oda kell őket szállítani. Kiemelten fontos, hogy az élet első pillanatiban ezek a babák a megfelelő ellátást kapják.

Ma már 6 db extrán felszerelt inkubátoros neonatológiai rohamkocsi áll rendelkezésre, a Közép-Magyarországi régióban egyedüliként, Budapest 100 - 140 km-es sugarú körzetében nyújtanak koraszülött mentést, őrzött szállítást.

Tíz orvos, tíz nővér és tíz gépkocsivezető biztosítja az éjjel nappali kivonulás lehetőségét.

Közülük beszélgettünk 4 sofőrrel - Cifra Péterrel, Pákozdy Ádámmal, Pálinkás Lászlóval és Gisitz Zoltánnal-, és az alapítvány menedzser-igazgatójával, Lendvai Barnabással. A csapattagok immár harmadik alkalommal vettek részt saját mentőikkel a drivingcamp által felajánlott téli felkészítő tréningen. A mentőgépkocsivezetők felmérhették tudásukat és felkészültségüket, voltak, akik már jártak nálunk, de új arcokkal is találkozhattunk.

A koraszülöttek világnapja alkalmából élményeikről és a munkájukról faggattuk az alapítványi mentődolgozókat.

Milyen volt a mostani tréning?

Cifra Péter: Másodjára vettem részt a tréningen, és mint legutóbb, most is nagyon hasznosnak tartottam, mert biztonságos körülmények között gyakorolhatok olyasmit, amivel egyébként nem szeretnék találkozni az utakon, például mikor az autó hátsó tengelye előrébb van, mint az első. De minden ilyen szituációt biztonságos közegben élhetek meg.

Pálinkás László: Ez volt az első tréningem itt. Május óta vagyok a csapat tagja, tehát mondhatni, én vagyok a legújabb, és most először próbáltam ilyesmit élesben. Éles helyzetben biztosan nem próbálnám ki, hogy minél gyorsabban menjek a mentővel, itt viszont kiderült, hogy működnek-e az ösztönök. Most láthattam, hogy volt, amikor csak másodszorra működtek, hibáztam is, de megtapasztaltam, meddig mehetek el a kocsival, és megismertem a határokat. Egyébként a való életben is adódhat olyan, mint például egy vízátfolyás, amire nem lehet előre készülni, ezért ez a tréning mindenképpen hasznos, és működésbe léphetnek majd azok a reflexek, amiket itt tanultam.

Voltam már máshol is vezetéstechnikai tréningen személyautóval, de azt el kell mondanom, hogy soha, sehol ilyen útmutatást, odafigyelést, és pontos instrukciókat nem kaptam, mint itt, szóval köszönöm.

Ismeritek a saját járműveiteket ez könnyebbség volt a tréning során, vagy éppen, hogy nehezebb volt minden a beleégett rutin miatt?

Pákozdy Ádám: A vezetéstechnika adott, az a sofőr sajátja szerintem; a saját autó annyiban lehet hátrány, hogy azt hiszem, hogy ismerem, viszont valójában, amit az instruktorok mondanak, általános, minden autóra vonatkozik. A tréningen maximum közeli tempóval haladtunk, és már egyikünk sem kezdő, ezt a trénerek is látták, azaz el lehetett vinni minket a falig és az instruktor is egyre bátrabb lett a feladatokkal kapcsolatban. Ami újdonság volt a tavalyihoz képest, hogy a hajtűkanyart most felfelé is gyakoroltuk, nemcsak lefelé, illetve volt egy bójás, szlalomos gyakorlat is.

Igaz, hogy tavaly nem volt egy balesetetek sem?

Lendvai Barnabás: Valóban igaz, és minden bizonnyal van köze ahhoz, hogy rendszeres képzést kapunk itt, a drivingcampen.

Pákozdy Ádám: Szerintem mindenkinek, aki munkából adódóan vezet, szüksége lenne egy évben legalább egyszer arra, hogy eljusson egy ilyen tréningre, mivel itt beleégnek a szituációk.

Miért van, hogy az autó szirénázik, de lassan megy?

Cifra Péter: Mert rossz minőségűek az utak Budapesten, a gyerekek állapota is rossz, és ha ezt a két dolgot összeadjuk, óvatosan kell menni.

Lendvai Barnabás: Lényegében úgy kell vezetni, hogy nem kanyarodunk, nem gyorsítunk, lassítunk, szinte mintha állna az autó, mikor egy rossz állapotú koraszülött van benne. A mi mentőnk tulajdonképpen egy mozgó intenzív osztály, ami normális esetben statikus, ezt kell reprodukálniuk.

Gisitz Zoltán: 2021. január 1. óta dolgozom itt. A lényeg, hogy minél trauma - és zökkenőmentesebb legyen a transzport. Ha valaki egy OMSZ mentőt lát, ott is van politraumatizált sérült, olyankor ők is lassan mennek, hiszen egy rossz manőver akár keringési összeomlást is okozhat, tehát egy kátyúnál, fékezéssel, gáz adásával nagyon kell vigyázni.

Pálinkás László: Egyébként relatív, kihez képest megyünk lassan, külföldön általában ez a normál tempó, az őrülten száguldó mentő az egy kicsit magyar sajátosság.

Mindig annyival megyünk, amit a gyerek állapota megkövetel! Ha azt követeli, akkor 30 km/h-val megyünk; ha lehet, akkor mi megyünk bátrabban. Azt sem szabad azért elfelejteni, hogy ül egy orvos is az autóban, tehát úgy kell menni, hogy ő azonnal bevethető legyen, például ne legyen hányingere, mikor megérkezik. A visszafelé vezető úton pedig a baba már kórházi körülmények között van, tehát ott maximális odafigyelés kell.

Lendvai Barnabás: Fontos hozzáfűznöm, hogy attól még, hogy visszafelé már nem kell sietni, intenzív körülményeket kell biztosítani, de itt is fontos, hogy minél egyenletesebben tudjanak haladni, és emiatt is kell a megkülönböztető jelzés, hogy a folyamatos haladás biztosítva legyen.

Mekkora a volt a legkisebb újszülött, akit szállítottatok?

Cifra Péter: 450 gramm, 23 várandóssági hét. Egy ilyen baba az életképesség határán van, a szervei még nem fejlődtek ki teljesen, vagy a fejlődés folyamatában van, azaz egy ilyen apró újszülött összetett problémakör, és rengeteg mindenre kell figyelni. Az 500 gr. tulajdonképpen az életképesség határa, van, hogy az ennél kisebbeket elvesztik a szülők rövid időn belül a megfelelő ellátás ellenére is.

Van azonban számtalan szívmelengető eset is. Volt egy olyan babánk, aki 370 g volt a születésekor, most már 2 éves, egészséges gyerek.

Ezért van szükség ránk, hogy időben, megfelelő körülmények között jusson el a baba a megfelelő helyre, hogy az élete hosszú távon is megmenthető legyen.

Mondhatjuk, hogy azért vagytok, hogy megtörténjen a csoda?

Cifra Péter: Akár mondhatnánk is, de ezek kicsit nagy szavak. Mi tesszük a dolgunkat, a mentésre koncentrálunk, mert ez a hivatásunk, szóval tesszük, amit kell. És nagyon köszönjük a drivingcampnek, hogy szakértelmükkel segítik és támogatják munkánkat!